A közös fejlesztések egyik feltétele a magas színvonalú magyar hozzájárulási képesség külső elismerése. A másik feltétel az egyértelmű hazai szándék és tényleges részvétel a kooperációban. A két feltétel teljesülése alapján, 16 ország versengésében az a döntés született, hogy az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadron-ütköztetőjének (LHC) gigantikus adattömegét a budapesti Wigner Adatközpont fogja feldolgozni.

„A Wigner Adatközpontban elhelyezett számítógépekkel a következő néhány évben a az elemi részecskék tömegéért felelős Higgs-bozon tulajdonságait vizsgálják a kutatók. A későbbiekben pedig az elméletileg megjósolt szuperszimmetrikus részecskék kereséséhez járulhat hozzá az adatközpont. Európa egyik legmodernebb IT-infrastruktúrájának a következő két évtizedben meghatározó jelentősége lesz a magyar tudósok részvételével folyó nemzetközi kutatási és kutatás-fejlesztési projektekben.”

Feldolgozhatja az épülő, hatalmas jelentőségű szegedi szuperlézer adatait is. Ezek a létesítmények a 21. század kutatási infrastruktúrájának élvonalába tartoznak. „A CERN nagy hadronütköztetőjét a budapesti Wigner Adatközponttal összekötő optikai kapcsolat teljesítményét mutatja, hogy önmagában a teljes hazai belső internetforgalommal összemérhető adatmennyiséget továbbít majd. (Az itt kiépített hálózat az Országos Széchényi Könyvtár állományának teljes szöveges és képi digitális állományát – négy petabyte-nyi adatról van szó – húsz másodperc alatt átküldené a CERN-be.)”  A sávszélesség 100 Gbit/sec! A rendszer lelkét jelentő számítógépeket a svájci központ szerzi be, mintegy negyvenmilliárd forintnak megfelelő összegért. A központ üzemeltetését öt éven keresztül évi ötmillió svájci frankkal támogatja a CERN.(Idézetek forrása: „Budapestre költözött a CERN agya” Ötvös Zoltán, Népszabadság 2013. június 14.)