A szerző, Rab László szerint az a kulcsa a Jobbik népszerűségének, hogy a bonyolult társadalmi rendszereket végtelenül egyszerű, már-már katonás rövidséggel artikulálják.
A Jobbikot a MIÉP, az FKGP és a történelmi vallások törekvéseit támogató diákmozgalomként hívták életre 2001-ben. Az első összejöveteleket a Károli Gáspár Református Egyetemen és az ELTE Bölcsészettudományi Karán tartották. 2002-ben nagy csalódás volt a MIÉP és a kisgazdák leszereplése, a "radikális" fiatalok a Fidesz "ambivalens politikája" helyett választották a saját pártot.
A MIÉP-pel szövetségben buktak el kettős állampolgárságról szóló népszavazáson. Ez újabb csalódás volt a "nemzeti gondolkodású" fiatalok számára. Miként a 2006-os parlamenti választáson elért 2,2 százalékos eredmény is.
Ezután menesztették a vezérkart, új elnökséget választottak, az alapító Kovács Dávid, Nagy Ervin és Tasnádi András "besokallt", ma egyikük sem politizál a Jobbikban. Az 1976-os születésű Kovácsot a '78-as Vona Gábor követte, aki 2002-ben ott van a vesztes Orbán Viktor Szövetség a Nemzetért Polgári Körének alapítói között. 2006 őszén radikális mozgalomként pozicionálja a Jobbikot, s felvállalja az árpád-sávos zászló használatát, majd megalapítják a Magyar Gárdát.
Vona Gábor felfogását a lap a következő idézettel szemlélteti:
"Az elmúlt száz évben itt egy rendszer működött: Horthy Miklós kormányzóé. Mert az nem a hazugságra, nem a kamatrabszolgaságra és nem a korrupcióra, hanem a magyar emberek szorgalmára, tisztességére és a rendre építkezett. Az országnak egy Szent Korona-tan alapján álló alkotmányra van szüksége, az ország élén pedig egy kormányzóra."
Akit a történelem megértésének ilyen színvonala kielégít, vonz, vagy éppen lelkesít, nézeteinek képviseletét a szerző pártjában meg is találja.
