A politikai karrierhez már az antik demokráciában is szónoki képességekkel kellett rendelkezni. A szofisták retorikai módszerei mások meggyőzésére akkor is lehetőséget nyújtottak, ha egyáltalán nem volt igazuk.
A szónoklattant Protagorász, Gorgiász és társaik szavak hajlítgatásán alapuló vitatkozási eljárássá züllesztették. Számukra csak a verbális győzelem volt fontos, aminek elérésére minden eszközt megengedhetőnek tartottak.
Velük szemben Szókratész a fogalmak tisztaságához ragaszkodott. Adott fogalomnak azonos jelentése van. Határozd meg pontosan, hogy mi az, amiről beszélsz. Ha ezt a szót más értelemben használod, az már egy másik fogalom lesz. Az erkölcs pedig kizárja a partnert minden áron, például váltakozó értelmű szóhasználattal legyőzni törekvő módszereket.
Szókratész bölcselete és a szofista szemlélet egyéb különbségeiről külön lehetne megemlékezni.
